A 18. zsoltár így szól erről:
„Az Úr az én kőszálam.”
Ez a szikla szilárd alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.
„Az Úr az én váram.”
A váron belül biztonságban élhetek, hiába támad az ellenség. A védőfalak körülvesznek minden oldalról.
„Az Úr az én megmentőm.”
Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.
„Az Úr az én Istenem.”
Mindenható, örökkévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos közösségben élhetek vele, az én Istenemmel!
„Az Úr az én pajzsom.”
Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én pajzsom.
„Az Úr az én hatalmas szabadítóm.”
Kiemel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollaival befedez. Nem hagy el.
„Az Úr az én fellegváram.”
Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt.
Forrás:
Vetés és Aratás
