HOVA MENEKÜLJEK?
"A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? ... Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. "
( Zsoltárok 55,1-7.23)
"Boldog vagyok, mert jól tudom: Isten szeret engem nagyon" - mondja egy régi ének. Lehet, körülvesznek a hűtlen barátok, és naponta találkozunk a sokféle bajjal, de ha ismerjük Isten szeretetét, és rendíthetetlen a bizodalmunk iránta, akkor nem képes uralmat venni rajtunk az aggodalmaskodás. Ott kezdődik a baj, amikor megdelejezi tekintetünket a ránk leselkedő rossz. Azt mondják, hogy a kisegér is megdermed, menekülésre képtelen állapotba kerül a kígyó tekintetétől Még hozzá sem ért, csak nézi, de a kis állat szívében olyan mértékű félelem indukálódik, mely megfosztja minden cselekvési képességétől Hova meneküljünk az "ősi kígyó elől ? Nem repülhetünk el, nincs szárnyunk. Gyakran átéljük, hogy ott kell maradnunk fizikai mivoltunkban a minket veszélyeztető dolgok vagy emberek között. Ezek körülvesznek, de nem vagyunk kiszolgáltatva az ártó erőknek A zsoltáros Istenhez kiált segítségért. Isten rajta megnyugvó tekintete, kiáltását halló füle után vágyódik. Ez hoz biztonságérzetet számára. Milyen felszabadító érzés, amikor imádságában feltárhatja minden gondját, félelmét az Úr előtt, s így nem kell többé hordoznia azokat. Ez a szabadulás.
(Lukács Tamás)
2012.
2012.
