Pecznyík Pál
Isten keze!
Ne félj testvér, fölötted van Isten, védő szent keze,
ne menekülj hát előle, örömmel simulj bele.
Atyád adott meleg fészket, melyben felcseperedtél,
keze, simogatott, védett, fölemelt, ha elestél.
Jézusban vált láthatóvá, Atyád áldott szent keze,
betegeket gyógyított és kenyeret osztott vele.
Szegény volt, a legszegényebb, vagyonra nem áhított,
ám vakokat látóvá tett, bénát, talpra állított!
Amíg nem jött el órája, bántás, nem érhette Őt,
pedig halálra keresték, a gyógyítót, jótevőt.
Jézus, meghalni jött értünk, verni engedte magát,
és rázúdult a gyűlölet, mely már nem ismert határt.
Arcul verték, szembe köpték, hátán korbács pattogott,
szégyenkorona övezte, a szent vérző homlokot!
Még a keresztfán is felénk tárta, ölelő kezét,
mert úgy szeretett bennünket, értünk adta életét!
Atyánk kezét, mi nem látjuk, Fiában a mennybe tért,
dicsőséges országába várja, hívő gyermekét.
Mennyben újra látható lesz, Atyánk áldott szent keze,
földön ugyan fenyít minket, mennyben, simogat vele.
Hidd el testvér, bár nem látod most, a drága szent kezet,
mégis itt van és utadon, szebb hazádba felvezet!
Akkor arcát is meglátod, nem csak áldó szent kezét,
Fiában: e szent kéz nyúlt le, hallhatatlan lelkedért!
Celldömölk
2011. VIII. 18.
