H. von Redern
Elég minden napnak a maga baja
Nem kell többet cipelned,
A ma terhét csupán.
Istent ne faggasd messzebb,
Elég, mit most kíván.
Lábadnak egy-egy lépés,
Nem több a kényszere,
Szívednek annyi értés,
Mi ma sajdult bele.
Ne adj helyt nagyobb gondnak,
Mit Istened ma ad,
A „később” és a „holnap”
Jó, ha Őrá marad.
Társnak a vándorútra
Ma válaszd, erre vár,
Ma, nem majd évek múlva,
Most, hogy élted sivár.
Ma hordja fájó terhed,
Ösvényt ma rendel még,
Mi most vigasz lelkednek,
Elkészítette rég.
Nem később – ma nyújt néked
Erőt, kedvet, ha kell,
Hatalmat, képességet,
Mindent jól végez el.
Forrását most kínálja,
Fényét ma ontja rád,
S gyönyört lelsz nemsokára
Az Úrnál – odaát.
(Fordította: Iványiné
Sinka Magdolna)
