Figyelj, tégy, érezz és lépj!

"Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra!
Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén,
mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!
Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot!
Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!
Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.
Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!"

(Péld. 4:20-27)

Figyelj, tégy, érezz és lépj!

Néha nehéz az élet… Mi magunk nehezítjük meg… Azzal, hogy nem figyelünk, nem teszünk, nem érzünk.
Nem figyelünk a másikra, s talán ezzel végeláthatatlan folyamatot indítunk el, melyből senki sem kerülhet ki győztesen. Nem tesszük a dolgunkat úgy, ahogy kellene, s ezzel magunk előtt toljuk a még elvégzendő dolgok torlasszá váló halmazát. Nem érezzük, hogy mit várnak tőlünk, vagy hogy mit várunk magunktól, s ezzel kizárjuk magunkat az elégedettség és a dicséret jóleső érzéséből…
Hibázik az ember, mert ember. Ám hibáinkat javítgatná egy égi kéz, ha ráhagynánk, hogy vezessen egy olyan úton, amelyen haladásunk biztosítva van.

Megtudnánk, hogyan kell figyelni a társainkra, észrevenni, hogy bánatuk van, vagy épp segítségre szorulnak, csak nincs bennük elég erő, hogy odamenjenek hozzád, hozzám, és segítségünket, vigasztalásunkat kérjék. Megtudnánk, hogyan kell úgy tenni a dolgunkat, hogy a lehető legjobbat tudjuk nyújtani azoknak, akik számítanak ránk. Megtudnánk, hogyan kell őszintén érezni azokat a dolgokat, amiket jogosan várnak el tőlünk, hisz az a legkevesebb, hogy azt tegyük, ami a kötelességünk lenne.
Még ha sokszor úgy is gondolod, hogy nehéz ráhagyatkozni egy olyan kézre, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy téged vezessen, hadd mondjak valamit neked.

Ő szeret téged! Ezért lehetetlen, hogy ne figyeljen rád, ne tegyen valamit érted, és ne érezné át a helyzeted. Az Ő végtelen szeretetével óvja és védi minden lépésed, ha ráhagyod magad. Nagyon jó az Úrral járni. Tudni, hogy mindig itt van velem, tudja a gondolataimat, látja a vágyaimat, terveimet.
Rajtam biztosan sokat mosolyog, amikor látja, hogyan próbálok az útján járni, s sokszor butaságokat csinálok. Olyankor átölel, megsimogatja a lelkem, meggyógyítja a szívem és új erőt ad, hogy egészségesen mehessek tovább.

Annyira szeretném, ha te is a részese lehetnél, hogy milyen jó Istennel élni.

Akik nem tudják milyen is ez az érzés, sötétben élnek. De már megszokták a sötétet és nem is hiányzik nekik már a fény. Csak egy kis szikrára lenne szükségük és megéreznék a fény hiányát.

Szeretném, ha szikra lennék. Nem akarok tűz lenni! Nem akarok fényszóró lenni! Csak egy kis szikra, egy útszéli mécses.

Te mi vagy? És mi szeretnél lenni? Azzá válhatsz, ha igazán akarod.

Néha nehéz az élet… Mi magunk nehezítjük meg…

Azzal, hogy nem figyelünk, nem teszünk, nem érzünk.

Lépj hát, és ne csak álmodj arról, ami lehetne.

 Lépj!!!
Isten veled!