"Nézzetek fel,
és emeljétek fel a ti fejeteket;
mert elközelget a ti váltságotok. "
(Lk. 21,28)
Advent 2. vasárnap
Zsoltárok 68,1-19
"Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! "
(5.v.)
Győzelemi bevonulás
El tudjuk képzelni, milyen lehetett az ókori Róma képe, amikor az Imperator, a győztes csata után bevonult a városba? Az emberek sietősen takarították az utcákat. Azoknak mind üresnek kellett lenniük, a házakat feldíszítették, hadd lássa a dicsőséges hadvezér, milyen lelkesedéssel fogadják és ünneplik őt. Az emberek tele voltak várakozással, amikor pedig a győztes megérkezett, a lakosság üdvrivalgással fogadta őt, elkezdődött a győzelmi ünnepség. Mindenkinek látnia kellett, ahogyan harci kocsiján a hadvezér bevonult, kocsija mögött a légionáriusokkal és a láncra vert hadifoglyokkal. Dávid is dicsőítő éneket énekel, de nem emberekről, hanem az egyedülálló – másokkal össze nem hasonlítható – Istenről, aki megérkezésekor az ellenségei felett aratott, sokkal nagyobb győzelemmel (2.v.) érkezik. Az egész világ Ura ő, előtte megremeg a föld (9.v). Ami igazán csodálatra méltó, hogy a világ Ura leszállt hozzánk erre a földre. Mit tehetünk mást, minthogy örömmel mi is beállunk az Ő útjának előkészítői közé, hogy megérkezhessen és bevonulhasson az emberi szívekbe?! Nemcsak az adventi időben, hanem egész éven át mindig.
Elgondolkodtató: Legyen mindenestől övé a mi imádásunk, hálánk és dicsőítésünk.
Ajánlott igeszakasz: Jelenések 19,1-10
FÉNYSUGARAK (2008)
