Gyönyörűség és kívánságok

Gyönyörűség és kívánságok

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" 

(Zsoltárok 37,4).

Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak "otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve. Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.

Egész életünk a növekedés ...

"Az ősz idejét búcsúzás kíséri. Nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy elveszítünk néhány dolgot. De aki kétségbeesetten meg akarja hosszabbítani a régi, "nyári" időszakot, az nem veszi észre, és nem tudja élvezni az ősz örömét."

(Cornelia Mack)

Négy évszak a nők életében...

Egész életünk a növekedés és a fejlődés folyamata. Új dolgokat tanulunk, vannak reményeink, terveink, céljaink. Némely területeken sikereket tapasztalunk, máshol esetleg csalódás ér. Testünk is változik – és nem mindig úgy, ahogyan mi szeretnénk. Hogyan tanulhatjuk meg, hogy elfogadjuk életünk különböző szakaszait, és a legjobbat hozzuk ki belőle? Ha megfigyeljük a természetben lezajló négy évszakot, sok hasznosat tanulhatunk belőle...

Forrás

 35. sz. Lydia magazin

2013.

"Mert reménységben tartattunk meg ..."

"Mert reménységben tartattunk meg;
a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?"
(Róm. 8:24)

Gondold meg, hogy mit jelent a remény!

Belévetett bizalmat.
Milyen belévetett bizalmat?
Olyan bizalmat, amely kötődik valamihez.
Mihez kötődik?
Kinek-kinek máshoz, de valamihez vagy valakihez biztosan.
Mihez kötődik a bizalom és így a reménység?
Ahhoz, aminek sikerült kivívnia a figyelmemet.
Mi vívja ki a figyelmedet?
Amit érdekesnek és értékesnek látok.
Mit látsz értékesnek?
Ami megérint.
Mi érint meg?
Ami valahogy és valamiért egy belső receptoromat elkezdi foglalkoztatni.
Mi foglalkoztatja azt a bizonyos belső receptorodat?
Az, ami fontos nekem.
Ami fontos Neked, az olyan könnyen jött, könnyen megy dolog?
Egyáltalán nem.
Miért?
Sokat kell harcolni érte. Lehet, hogy nem a megszerzéséért, de a megtartásáért mindenképpen.
No, ezért kell a reménységért küzdeni.
A küzdelem nem különleges dolog, hiszen a mindennapjainkban a jó megoldásokért mindig meg kell harcolni.
Miért hisszük, hogy a reménységért nem kell?
A reménységért is kell tenni, hiszen sokszor azt sem tudjuk, hogy miért kellene reménykednünk. Nem tudjuk, hogy miben vagy kiben kellene reménykednünk. Hogyan szeretnénk reménykedni, ha azzal már nem is foglalkozunk, hogy mi a fontos nekünk és éppen ezért már csak automatikusan hagyjuk, hogy megtörténjenek dolgok velünk? Pedig, ha elkezdjük keresni, hogy mi a fontos nekünk, mit szeretnénk elérni, milyen céljaink vannak, akkor elkezdenek dolgok és személyek fontosak lenni, és a fontossá-válás során elkezdünk járni azon az úton, ahol eddig nem is tudtunk és nem is mertünk, és hirtelen elkezd velünk mindaz megtörténni, amiről azt hittük, hogy nem is fog, és ezen az úton megtaláljuk a reménységet is.
Ez az egyik módja annak, hogyan lelhetünk rá a reménységre. Ez az egyik útja, de nem az egyetlen. Mindannyiunknak a saját útját kell megtalálnia.
Az azonban biztos, hogy nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk.

Turcsik Ferenc
lelkész

Reménység Istene a mi erősségünk!

A szív tisztasága

"Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király."  

(Példabeszédek 22:11)

A hívő ember nem földi király barátságát keresi, hanem ama Nagy Királyét, aki drága vérén megváltott bennünket. S ha Ő a királyunk, akkor szeretjük a szív tisztaságát és jóindulattal beszélünk. E két dolgot – vagyis a jóindulatú beszédet és szívünk tisztaságát – egy valami tudja tönkretenni: a bűn. Ennek pedig többféle megjelenési formája van. Ha valakit szeretnénk rossz színben feltüntetni vagy magunkat jobbnak láttatni, akkor beszédünkből hiányozni fog a jóindulat. Ez pedig szívünk tisztátalanságából fakadó következmény. Tehát, ha engedjük, hogy Krisztus vére megtisztítsa szívünket, akkor az a beszédünkön is érezhető, hallható lesz. Sőt, ebből mások levonhatják azt a következtetést, hogy valaki átformálta életünket és ők is szeretnének Annak a Valakinek barátja lenni. Legyünk ilyen bizonyságtevői Urunknak!

Forrás: Napi Ige és Gondolat - 2010.

Amikor úgy érzem...

Baksa Lívia

Amikor úgy érzem...

Amikor úgy érzem minden hiába már,

Elfogy a szó, s csend költözik hajlékomba.

Dal halkul, kéz fárad, roskad a térd,

Akkor Hozzá futok irgalomért!

Amikor nem tudok hinni a holnapnak,

Akkor szenvedés tüzében égnék porrá.

Nem segíthetne részegség se bor,

Csak Hű és Drága Megváltóm, az Úr.

Amikor kín gyötör és nagy a fájdalom,

Csordulnak könnyeim, s letűnik a mosoly.

Homályban járok, mert kétség mardos,

De jő Jézus, Ő a legjobb orvos.

Az egyetlen barátom, kiben bízhatok,

Uramnak mindent elmondhatok, megvallhatok.

Ha fáj, vagy gyűlölnek, s bántanak,

Enyhülést ad, hogy meggyógyulhassak.

Bekötöz sebeket, mit adtam és kaptam,

Segít, hogy szívemet mindig tisztán tarthassam.

Nékem adja öröm friss olaját,

számba adja a dicséret dalát.

Amikor lábam meginog, Ő felemel,

Magaslatokra helyez, s sziklára állít.

Letörli rólam a gyalázatot,

S ajkamra rajzolja a mosolyt.

Amikor hitem kicsiny: megrendül, elapad,

Ő akkor is velem: segít, megbocsát nekem.

Ó Jézusom hálás az én szívem,

Hogy megtartod törékeny életem.

Tudsz- e szeretni

Tudsz- e szeretni

Tudod-e szeretni feltétel nélkül társad?

S Krisztus szeretetét átadni másnak?

Tudod-e, nincs más törvény csak a szeretet törvénye?

Így szól a nagy parancsolat: szeresd felebarátodat és szeresd az Urat.

A Föld sói vagyunk és úgy van ízünk,

Ha a világba Isten drága szeretetét visszük.

Krisztusnak vagyunk a jó illata,

Általunk kell a világnak látnia.

Jézus a szőlőtő, mi a szőlővessző.

A Szent Szellem ereje, a drága életerő.

Hagyd, hogy átjárjon e szent erő téged.

Gyümölcsöt teremve, kövesd a Szeretetet.

Szeresd ellenséged és felebarátod,

Az éhezőnek add oda utolsó falatod.

Ha van két cipőd és nadrágod,

Az egyiket add oda, ha a másikat mezítelennek látod.

Így előre elkészített jó cselekedetekben járhatsz.

Kell, hogy fénye legyél ennek a világnak.

Isten dicsősége rajtad feltámadt.

Engedd, hogy kiáradjon s átfollyon rajtad.

A világ sóvárogva várja Isten fiait,

Hogy megmutassuk nekik, mi az igaz hit,

Hitről-hitre jutni, és menni előre.

Istennel járni kéz a kézben!

Jöjj el, Szentlélek!

Somogyi Imre 

Jöjj el, Szentlélek!

Fájó emberszívbe, 

mint gyógyító balzsam,

lázongó lélekbe, 

mint hódító dallam,

zokogó sírásra, 

mint öröm harangja,

életnek, tavasznak 

hívogató  hangja:

Jöjj el, Szentlélek!

Gyenge női szívbe, 

mint az erő lángja,

kereső lélekbe, 

mint lobogó fáklya,

kedvesség és jóság 

langyos fuvalmával,

a szelíd Megváltó 

gyöngéd uralmával:

Jöjj el, Szentlélek!

Kis gyermeki szívbe, 

mint a csengő ének,

ártatlan lélekbe, 

mint a vidám élet,

ezüstkacagással, 

angyalseregekkel,

atyai mosollyal, 

igaz szeretettel

Jöjj el, Szentlélek!

Családi tűzhelyre, 

mint a hit szikrája,

- békesség, boldogság 

borulván így rája, -

magas palotáknak 

fényes nagytermébe,

kicsi házikóknak 

virágos csendjébe

Jöjj el, Szentlélek!

Szomorú özvegyhez, 

mint a remény napja,

éhező árvákhoz, 

mint az árvák atyja,

könnyek törlésére, 

orvosság-adásra,

testvéri szent csókra 

és vigasztalásra

Jöjj el, Szentlélek!

Bűnnek tengerében 

hánykodó habokra,

minden nemzetekre, 

kicsikre-nagyokra,

hitnek sugarával, 

Jézus szerelmével,

az örök Atyának 

örök kegyelmével

Jöjj el, Szentlélek!

Forrás
Fohász.infó

Nem kell semmi más

Pálfy Gabriella 
Nem kell semmi más

Nem kell semmi, csak hogy láss:

Ő az Úr, és senki más.

Úgy szeretne szeretni!

Indulj el hát, keresni!

Od’adta az életét,

rabláncod így tépte szét.

Minden jó csak Benne van,

veled csak jó terve van.

Szeret téged; megáldott,

hogy te is élj, megváltott.

Elfogadott – ne tagadd!

Szent kezére bízd magad!

Nem kell semmi, csak hogy láss:

Ő az Úr, és senki más.

Reeve Pearce: Szívtől-szívig

Reeve Pearce: 
Szívtől-szívig

Van-e valaki vajon,

Ki osztozna velem azon,

Mit anyaként megéltem,

Mit feleségként átéltem ?

Szívtől-szívig...

Aki imádkozna velem,

Kivel megoszthatnám hitem,

S mindazt a derűt, bút,

Mi mára s holnapra jut?

Szívtől-szívig...

Kölcsönadnád-e szemed,

Hogy lássam vele tetteimet ?

Odaszánod-e füled,

Hogy meghalld,mit mondok neked ?

Szívtől-szívig...

Ó, mennyire szeretnék Jézusért élni,

Drága szabadításáról beszélni.

Kérlek , segíts az ő útján járni,

Hozzá egyre jobban hasonlítani

Szívtől-szívig...

"Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok..."

"Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, 
és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló…" 

(1Korinthus 15:10)

Mindenki egyedi teremtése az Úrnak. Egyedi feladatunk, küldetésünk van. Olyan, mint te vagy, senki nincs ezen a világon. Időnként beleeshetünk abba a hibába, hogy szívesen cserélnénk valakivel. Más bőrében könnyebb lenne – gondoljuk. Téves ez a gondolkodás. Légy önmagad! Légy az, akinek Isten teremtett, végzed azt, amit az Úr rád bízott. A következő történet segít jobban megvilágítani ezeket a gondolatokat:  

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.

- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.

A fenyőre nézett.

- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:

- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

Ugye már nem akarsz más lenni, mint önmagad a Krisztusban?

"Arra vagyok elhívva, hogy az én lényem kicsiny edényébe magának Istennek titokzatos, tökéletes élete csorduljon bele, és megtöltse azt színültig."

 (Viktor János)

Forrás:

Napi Ige és Gondolat - 2012.