Én is kaptam és megosztom ....
Adventi imádság....
Advent első vasárnapjára...
Mennyei Atyánk! Úr Jézus nevében jövünk hozzád!
Látod, Uram, milyen esendő vagyok? Amikor úgy gondolom, jól
mennek dolgaim, sokszor elfelejtek hozzád fordulni, beszélgetni veled.
Ám amikor gond gyötör, fizikailag, lelkileg fáj valami, mindjárt
kiszalad a számon: Add Uram, hogy...
Itt állok az ünnepre készülve, lelassulva, elcsendesedve, és lesütöm szememet. Bocsásd meg ezt a vétkemet is. Hiszen most is kérni jöttem hozzád. Kérni, de nem csak magamnak, hanem másoknak is. Mindnyájunknak.
Azt látjuk magunk körül, hogy az adventben elcsendesedés helyett egyre inkább felpörög a világ. Zene, zaj, kavalkád, rohanás, kapkodás, villogó fények. Kihagyhatatlan akciók, és újabb, még kedvezőbb akciók. Csak most! És ebben a forgatagban hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a plazmatévéktől, tabletektől, iphone-októl, parfümöktől, mézeskalácsillattól, fényben úszó háztetőktől és ereszektől leszünk boldogabbak. Hogy ott, abban találjuk meg azt, ami igazán fontos, amire igazán szükségünk van.
Uram, add, hogy ezek helyett boldogan tudjunk gyönyörködni a teremtett világban, a csupasz fák ágaira fagyott kristály-zúzmarában, a kergetőző hópihékben!
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból, és újra és újra erőt tudjunk meríteni Belőled!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni, és add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – emberi módon, emberien!
Kérlek, szabadíts meg minket az ellenségeskedéstől, a gyűlölettől, a félelmeinktől, a bosszúállás vágyától! Segítsd sebeink gyógyulását, lelkünk megtisztulását!
Add, hogy higgyünk egymásnak és egymásban!
Add, hogy mindig tudjuk úgy kezdeni imánkat, hogy köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket!
És add Uram, hogy ne csak ez az advent, hanem életünk minden napja a veled való találkozásra készülésről szóljon! Hogy megtaláljuk minden napban az ünnepet, megtaláljunk minden napban téged, Uram!
Adj nekünk békességet!
Ámen.
( Tamásy Éva )
Itt állok az ünnepre készülve, lelassulva, elcsendesedve, és lesütöm szememet. Bocsásd meg ezt a vétkemet is. Hiszen most is kérni jöttem hozzád. Kérni, de nem csak magamnak, hanem másoknak is. Mindnyájunknak.
Azt látjuk magunk körül, hogy az adventben elcsendesedés helyett egyre inkább felpörög a világ. Zene, zaj, kavalkád, rohanás, kapkodás, villogó fények. Kihagyhatatlan akciók, és újabb, még kedvezőbb akciók. Csak most! És ebben a forgatagban hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a plazmatévéktől, tabletektől, iphone-októl, parfümöktől, mézeskalácsillattól, fényben úszó háztetőktől és ereszektől leszünk boldogabbak. Hogy ott, abban találjuk meg azt, ami igazán fontos, amire igazán szükségünk van.
Uram, add, hogy ezek helyett boldogan tudjunk gyönyörködni a teremtett világban, a csupasz fák ágaira fagyott kristály-zúzmarában, a kergetőző hópihékben!
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból, és újra és újra erőt tudjunk meríteni Belőled!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni, és add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – emberi módon, emberien!
Kérlek, szabadíts meg minket az ellenségeskedéstől, a gyűlölettől, a félelmeinktől, a bosszúállás vágyától! Segítsd sebeink gyógyulását, lelkünk megtisztulását!
Add, hogy higgyünk egymásnak és egymásban!
Add, hogy mindig tudjuk úgy kezdeni imánkat, hogy köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket!
És add Uram, hogy ne csak ez az advent, hanem életünk minden napja a veled való találkozásra készülésről szóljon! Hogy megtaláljuk minden napban az ünnepet, megtaláljunk minden napban téged, Uram!
Adj nekünk békességet!
Ámen.
( Tamásy Éva )
Áldott adventi készülődést kívánok lelkiekben!
