Dr. Joó Sándor
"De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
(Máté 14,27)
"... Nekünk a mi félelmeink között az a teendőnk marad, amit így mondott: "Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!" (Máté 14,27 ). Mi olyan Valakiben bízhatunk, Aki az “első számú világhatalomnál” is hatalmasabb! Aki megküzdött ezzel a hatalommal, a félelemmel, és örökre győzött felette! Ezt mondja: “Bízzatok! Én vagyok.” Mintha azt mondaná: Ne felejtsétek el, hogy én létezem! Ne engedjétek, hogy az élet ijesztő jelenségei eltakarják előletek, elfeledtessék veletek az egyébként láthatatlan valóságot, hogy én vagyok! Tehát ne féljetek! És ha Ő mondja, hogy ne féljetek, az lényegileg más, mintha bárki mondaná. Szavára lecsendesedik a vihar kint a tengeren is, bent a szívben is. Így volt ez a Genezáreti-tavon, és azóta is mindig így van! Ma is, a te életedben is! Nem tudom, ki milyen félelemmel van megkötözve, de azt tudom, hogy ez a szorítás csak akkor oldódik föl igazán, ha egyszer maga Isten, Akitől végső fokon félünk, mondja személyesen: Ne félj! Pedig Isten igazán ezt mondja: Ne félj! A golgotai kereszt is ezt hirdeti: Ne félj! A kiömlő, drága vér ezt kiáltja: Ne félj! A sok szenvedés, borzalmas halál mind így biztatnak: Ne félj! Ha engeded, hogy Isten bocsánatának és megváltásának a két csodálatos karja, ami a kereszten nyúl feléd, átöleljen és az életed köré fonódjon, akkor senkitől és semmitől nem kell félned!
"... Nekünk a mi félelmeink között az a teendőnk marad, amit így mondott: "Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!" (Máté 14,27 ). Mi olyan Valakiben bízhatunk, Aki az “első számú világhatalomnál” is hatalmasabb! Aki megküzdött ezzel a hatalommal, a félelemmel, és örökre győzött felette! Ezt mondja: “Bízzatok! Én vagyok.” Mintha azt mondaná: Ne felejtsétek el, hogy én létezem! Ne engedjétek, hogy az élet ijesztő jelenségei eltakarják előletek, elfeledtessék veletek az egyébként láthatatlan valóságot, hogy én vagyok! Tehát ne féljetek! És ha Ő mondja, hogy ne féljetek, az lényegileg más, mintha bárki mondaná. Szavára lecsendesedik a vihar kint a tengeren is, bent a szívben is. Így volt ez a Genezáreti-tavon, és azóta is mindig így van! Ma is, a te életedben is! Nem tudom, ki milyen félelemmel van megkötözve, de azt tudom, hogy ez a szorítás csak akkor oldódik föl igazán, ha egyszer maga Isten, Akitől végső fokon félünk, mondja személyesen: Ne félj! Pedig Isten igazán ezt mondja: Ne félj! A golgotai kereszt is ezt hirdeti: Ne félj! A kiömlő, drága vér ezt kiáltja: Ne félj! A sok szenvedés, borzalmas halál mind így biztatnak: Ne félj! Ha engeded, hogy Isten bocsánatának és megváltásának a két csodálatos karja, ami a kereszten nyúl feléd, átöleljen és az életed köré fonódjon, akkor senkitől és semmitől nem kell félned!
Valóban: ha Istentől már nem kell félni, akkor semmitől és senkitől
nem kell félni! Így értem meg a zsoltáros Dávid királyt, aki halálos
veszedelemben, ellenségei elől való bujdosás közben így tudott szólni és
cselekedni: "Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat
engem. Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott
ellenem" (Zsolt. 3,6-7). "Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást" (Zsolt. 4,9 ).
Dávidnak nem kellett valami jó altatószer, mint nekünk, amikor az
idegességtől nem jön álom a szemünkre. A legjobb altató az a tudat, hogy
van Valaki, Aki szeret és őrködik, míg én alszom!..."
