Ki akarok bontakozni!

György Emőke: 

Ki akarok bontakozni!

Ki akarok bontakozni,
Mint csupasz ágnak pici rügye,
Gumóból kecsesen a lepke,
A világ felé kinyílni.

Ahogy, bimbóból a virág,
Lelkem ablakait kitárni,
Rajtuk lét-örömöt beszívni,
Elém táruljon, e világ.

Akár meztelen kisgyermek,
Lénye még érintetlen, tiszta,
Gonosszal a sátán nem szívta,
Csodálkozóak a szemek.

Parázsból tűzzé lobbanni,
Suttogásból sikollyá nőni,
Világunkban neszként érződni,
Patakból folyammá lenni. 

Mint sas tárja ki szárnyait,
Úgy szeretnék kimagasodni,
Bőszült hullámként sziklát nyalni,
Engedni lelkem vágyait.

Mert csak a hegy csúcsa látszik,
A sas, mely magasan szárnyaló,
Az éj csillaga, mely ragyogó,
Fenyő, melyen gerle játszik.

Kicsi vagyok, de valaki
Számára nagy szeretnék lenni!
Béke szigetét ostromolni:
Fáradt vándor, kössél ki!

Nem a magasság a nagyság,
Porszemként, ha a szél felkapna,
Létem viharként folytatódna,
Kicsinek is jut boldogság…?

2006.