Néki míg engedünk, Ő jár csendben velünk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.
Soha nincs oly árnyék, soha oly bús ég,
min az Úr arca nem ragyog át.
Múlik búnk és bajunk, könnyünk, sok sóhajunk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.
Teher nincs oly nehéz, olyan nagy szenvedés,
mely mint jó mag, bő termést nem ád.
Nincsen kereszt, csapás, miből nem lesz áldás,
hogyha bízunk, s követjük szavát.
Közösségben Vele, lábainál ülve,
S Vele járva az életen át,
mind mondja, úgy teszünk, hová küld, elmegyünk,
hogyha bízunk, s követjük szavát.


