„...ami jóhírű...”
(Filippi 4,8)
Amikor örvendetes eseményekről hallunk, megdöbbenve látjuk, hogy hol találhatók. Ott, ahol éppen az ellenkezőjére számítottunk. Amikor tekintetünket Jézus Krisztusra függesztjük, mások életében elkezdjük meglátni azoknak a képességeknek a virágzását, amiket azelőtt soha nem láttunk. Meglátjuk azokat az embereket, akiket eddig kikerültünk és a másik oldalra helyeztünk, olyan tulajdonságokat látunk meg, amelyekkel mi soha nem rendelkeztünk, bár mi megváltottnak és megszenteltnek nevezzük magunkat.
Soha ne keresd a másik emberben a szentet. Ez kegyetlenség. Ez eltorzítja az önmagadról és a többiekről alkotott képet. Lehet-e bárkinek szigorúbb véleménye a bűnről, mint Jézusnak, és mégis volt-e valakinek több szeretete, elnézőbb türelme a legrosszabb emberrel is, mint Őnéki volt? A különbség a hozzáállásban az, hogy Jézus Krisztus soha nem várta el az emberektől, hogy szentek legyenek. Ő tudta, hogy képtelenek rá, azért jött, hogy az embereket szentekké tegye. Mindössze annyit kér az emberektől, hogy ismerjék el, nincs igazuk és Ő elvégzi a többit: „boldogok a lelki szegények.”
Forrás
„Napi Gondolatok” Oswald Chambers
