"Két verebet egy fillérért"

Oliphantné Schoch Celesztina 
 "Két verebet egy fillérért"

Két kis veréb repült, repült,
míg egy virágos ágra ült.
Ringatta lágyan ott magát
s hallatta víg ,,csip-csip’’ szavát.
Oly gondtalan csevegtek ott, -
engem meg súlyos gond nyomott.

,,Mondd csak, te kedves kis madár,
feléd csak vidám tréfa jár?
A verébsors nem mostoha?’’
,,Csip-csip csirip; nem, nem soha!
Vidáman kelünk szárnyra, mi,
Isten kicsiny madarai.

Ha így szólnánk: gond terhe nyom,
hálátlanok lennénk nagyon.
Atyánk olyan nagy és olyan
jó, hogy még ránk is gondja van.
Halálba egy veréb se hull,
hogy ne tudna róla az Úr!

Ha jön a tél, édes Atyánk
jó meleg subát ad reánk,
pehelysubát, selyempuhát,
szegények hogy volnánk mi hát?!
Megélünk télbe-nyárba’ mi,
Isten kicsiny madarai.’’

,,Nem vagytok-e, ti kis bohók,ű
túlságosan bizakodók?
Kellene mégis félnetek:
lesz-e miből megélnetek,
ha mindent hólepel borít?
Hisz’ éhenvesztek akkor itt’’

"Igaz, csűrünk nincs is nekünk,
Atyánk kezében ételünk. 
De nincs is annál semmi szebb,
mint Benne, Benne bízni meg;
terített asztal várja itt
Isten kicsiny madarait."

Csak ámultak, bámultak rám.
,,Csip-csip, te nem tudod talán:
ki követheti Mesterét,
drágább az, mint sok kis veréb?
Ne restellj hát ezért te  sem
az Úrban bízni csendesen!’’

És ezzel elröpültek, el...
,,Engem mért nyomna még teher?
Mit most tanultam, mondom azt:
rávetem minden gondomat,
hisz’ Ő Atyám; Atyám pedig
rólam el nem feledkezik!’’

fordította
Podmaniczky Pálné