"A kapcsolat Isten személyiségének lényegéhez tartozik a Szentháromságon belül. Amikor a zsidók azt mondják, "Az Úr, a mi Istenünk Egy", az a szó, amit az "egy"-re használnak, ugyanaz a héber szó, mely a részekből összetett egységre utal, s ott található még meg, ahol azt mondja az Írás, hogy a férfi és nő "egy testté" lesz. Olyan Istent imádunk, aki gyönyörködik a kapcsolatokban; örül a jóknak, és szomorkodik a rosszak felett.
A teremtés kezdetén az első "nem jó" Isten részéről az ember magányosságával kapcsolatban hangzott el: "Nem jó az embernek egyedül." Ez a magányosság az emberi és nem az isteni társra vonatkozott. A társadalom és a helyi, kisebb közösségek számára teremtett lények vagyunk.
Különös, hogy Istennel való tökéletes kapcsolatban, tökéletes környezetben, megfelelő feladatokkal ellátva, de emberi (horizontális) társ nélkül Isten ezt mondta: "Nem jó." Az ember - isteni terv alapján - úgy egymás, mint Isten számára teremtetett. Horizontális kapcsolataink ugyanannyira fontosak, mint a vertikálisak Istennel. Erre alkotott minket szerető Teremtőnk."
(Részlet A szív elrejtett embere című könyvből)
