Sokáig semmit sem vettem észre, bár nyáron is hosszú ujjú ingeket viselt. Most előttem ül, feltűrt ingujjakkal. Félreismerhetetlenek a vágások nyomai, (amelyekkel depressziója során önmagának ártott). Önmagáról mesél. Története arról a vágyról szól, hogy saját magát értékesnek, jónak érezze, és teljes életet éljen. Számomra olyan ő, mint egy csodálatos gesztenye, amely magát tüskés burokba rejtette el, vagy mint egy sündisznó, ami összegömbölyödik, mikor közelednek hozzá. Most felszabadultan beszél. A "gesztenye" ragyog. Egészen új dolgot értett meg, amit ma reggel mondott neki Isten a 139. zsoltárban: "Én alkottalak, és az én alkotásaim csodálatosak. Már az anyaméhtől fogva ismerlek és szeretlek téged. Minden utadon elkísérlek, még a sötétségben is veled vagyok. Szeretném védelmezni és kibontakoztatni az életedet." Miért hiszünk sokszor inkább a minket lesújtó és megsebesítő szavaknak? Azt kívánom neked, hogy fogadd el Isten mai igéjét, és érezd, tudd, hogy elhiheted az abban lévő igazságot. Azt, ami mindig is volt és lesz: Isten, a te Atyád ismer és szeret téged, elkísér és körülvesz téged.
Adhatok egy nehéz feladatot?
Engedd, hogy Isten így öleljen át ma téged!
Engedd, hogy Isten így öleljen át ma téged!
Forrás:
Fénysugarak - 2010.
Fénysugarak - 2010.
