Guti Tünde
AMIKOR A REMÉNY…
Amikor a remény már mind veszni látszik,
Amikor a remény már mind veszni látszik,
valóság és ábránd délibábot játszik,
nem tudod, hogy mit kapsz, mi vár rád a mában,
nem kételkedsz mégsem Isten hatalmában,
kívül harcok dúlnak, bent félelem mardos,
tükröd is azt kérdi, te vagy ez a harcos?!
Lázas gyötrelemmel felveszed a fegyvert,
zúzva-törve ármányt, mint szikla a tengert,
majd újra leroskadsz, hited fúlva zihál,
a hófehér galamb csüggedésben talál,
szíved háborúzik, úgy érzed, nincs erőd,
lelked megpihenne – de most nincs rá időd -,
fejed felemelve mégis így kiáltasz:
Béke Fejedelme, tudom, hogy megáldasz!
Ha összedől minden, s nem látsz jelzést távol,
ha szomjúság tikkaszt, vagy ha hóban fázol,
szövetség-szivárvány ragyog rád az égről,
emlékezz, neked szól ígéreted régről:
veled lesz a Vagyok: az Úr nem hagy téged,
ismeri a szíved, s azt, hogy nevét féled!
2011. május 27.
